life is good: 2013

... ezt is te írattad velem szerelmem lelki társam másik felem ...

Isten veled előtt két nappal

Az óriási lelkesedés kerti törpévé zsugorodott, már-már feladva harcát a gondolatokkal. Halmazokban állnak, kapcsolatot keresve egymással, vagy pusztán létjogosultságuk megerősítésére várnak. Egy biztos. Vannak. S megoszlanak.

Ha sejteném, talán tudhatnám is; bizonyosan zavartság uralkodik.

Búcsú (plusz mínusz számtalan perc)

Tegnap sírtam, nem keveset. A fájdalom végül eltompult s hagyta pihenni sanyarú sorsomat. A szívem megszakadt, s természet nagy urunk szolidarítva orkánt szabadított a városka lakóira. Villámlott, háborgott, míg nem kieresztve hangját dézsából öntötte könnyeit. Nehezen apadtak. Valahogy mégis elállt, ahogy arcomon sem gördültek már cseppek, tudta, eddig s nem tovább.

Hányszor sirathatod a kedvest? Tőlem kérlek ne kérdez. Mintha nem élnék, csak lélegzem, tompa érzéketlen. Szívem meghasadt, darabjaiban hever valahol s mindez számomra semmit nem jelent. Bizakodom. Ha legközelebb sírnom kell, talán azért lesz, hogy újra érezhessek. Addig is jó nekem így, jajongani csendesen, várni a múlandóság átkát, melyben porszemcsék alkotják mindennek csínját-bínját.

Aztán az futott át az agyamon, éppen az ezt megelőző pillanatban, hogy lehetne rosszabb is. Azelőtt pedig, hogy ez a mondat elhangzott, néhány azt megelőző pillanat és gondolat előtt is. A szövegkörnyezet ugyan futásra szorítkozott, de tulajdonképpen helytállónak vélem a 42 kilométerre való utalást. Valahogy így hangzott: "Lehetne rosszabb is, mondjuk ha 250 kilométert futsz, az biztosan fáj" (izomzatilag és talán mindenhogy máshogy is?!). A 42 lehet, hogy nem. Lehetne rosszabb is.

Mindezek után ez fogalmazódott meg bennem: valójában örülök, hogy elmész kedves, mert fájdalom övezte minden tetted az együtt töltött idő java részében.(uh.....) A legszebb, legkívánatosabb, leglelkitársasabb abban a pillanatban voltál, amikor azon a bizonyos ajtón beléptél. Azóta csak értékedből vesztettél. Megszólaltál, gondolataid köszöntöttek, majd a helyzeted és ott, igen ott tudhattam volna, kaptam egy esélyt a visszavonulásra.

Én? Haha. Másik fa. Az a típus, aki elhajol, sosem meg, kergetheted, mit Tom cica Jerry egeret, utol soha nem éred. (Más kérdés, hogy elesek magamtól, te meg szépen felsegítesz, s megkérdezed: Akkor beszélhetünk e végre.) No és voltak az azelőtti azelőtti gondolatok, amik pont most nem jutnak eszembe, de egy álmom igen. Dr House, civilben nem engedte, hogy megfutamodjak az esküvőm elől. Emlékszem a helyzet különös voltára, fehérben ücsörögtem egy kávézóban, pánikoltam. Ő meg egyszer csak ott termett, leült mellém és beszélni kezdett. Én még csak nem is hitetlenkedtem. Bezzeg a többiek! Míg a legnagyobb természetességgel fogadtam, mint jó barátot, el-elkaptam egy kétkedő pillantást. Hugh, köszönöm. Úgy vélem értem, s bár bizonytalannak is tűnök, előre kell tekintenem. Ott van, amit keresek, amire vágyom, nem egy paplan alá helyezett álom.

Freud volt a második intő jel. Leonardo da Vincivel foglalkozó könyve egyik idézete arcomba köpi, szinte kifejezéstelenné is válik a meglepődésem hiánya, 'great love springs from great knowledge of the beloved object, and if little you know it you will be able to love it only little or not at all' - ne kérjük ki magunknak a megszemélytelenítést. Bár te azt mondtad kedves, hogy nálam jobban senki nem ismer. Tudom.

Harmadszor. 22. A szemei azt mondják 35. Érett. Gondolati szinten. Testileg már régebben. Nem kertel. Nem sugall. Csak kedvesen megerősíti, amire Hugh álmomban emlékeztetett.

A Sorsod elkerülni nem lehet. Kérlek ne is próbáld meg. Egyszer visszajutsz ugyanoda. S lehetett volna egy körrel kevesebb. Ne menekülj tovább.

Day 1

Departing lovely Budapest

Suprise suprise not only one familiar face appeared among the travellers... I love being on the road. It always leads somewhere and it sounds so exciting to find out where exactly! ... So, I had company on the plane and missusbond is invited out for drinks, yaay! :)

Arrival

Amsterdam by night watching it from a car, head full of mess created by the information given driving along each remarkable monument... I was taken aback, my mind stopped leaving me speechless gazing out from my skull trying to catch as many moments as I can. I'm not pretty sure if I recognised that I had arrived. What I remember is that it was darkish, and I heard my thoughts 'No worries, you'd be here for a while so you don't have to know everything now.'
The night went along with getting acquainted with the resident of the place I stayed and nice dinner.

Day 2 (proper day 1)

London Calling and Little Red Riding Hood

Location is and old church building, Paradiso by name. Not massive though huge enough and amazing!

Piroska hallucinogén állapotban képzeletbeli barátaival harcolva egészen különös látványt nyújtott - mintha Csak Esztit láttam volna Démonjaival harcolva. Természetesen egy hallucinogén világban, mert ahhoz túlságosan is abszurd képsorok tárultak elém, hogy valóságos legyen. Ha első benyomásaid egyike ilyen, mit hozhatnak az utána következők?

A helyszín kiváltságos, templom volt hajdanán. Őrzi jellegzetes vonásait, nem csak homlokzatán és ablakain, igaz, e legszembetűnőbbek talán ezek. De körzbenézve könnyen rekonstruálható a korábbi kinézet.

Amszterdam egyes részei éjszaka Pest utcáit juttatják eszembe. Hömpölyögő tömeg, mindenféle náció, de érdekes módon leginkább egy nyelvet beszélnek. Holland. Természetesen, használnám inkább a persze kifejezést, árnyalják egymást, szóval szép számmal akadnak, mondjuk szépen, nem helyiek, akik angolul nyilvánulnak meg. Lehetnének éppen diákok is, hiszen jó kis hely ez, tényleg! Hűvös van, ez a 30 fokhoz szokott testemnek kissé szokatlan, de nem vállalhatatlan, és még a nap is csak este 10 után bújik el! Fel is jegyzem, mert egyik pikantériája az itteni létnek, s mindezt egy teraszon megélni, ahonnan rálátsz az egész városra, nagykabátban s 'elfáradni' egészen kellemes.

Csupa csupa újdonság

Amit még a nagy kalandozásokban szeretek, az új élmények. Elmenni mellettük nem lehet. A legújdonságosabb, nyers heringet falatozni a sarki árusnál. Magamtól biztosan nem jutott volna eszembe. Heringecske savanyú kígyóuborkával és lilahagymával, mert a csemegeubi csak felénk és még arrébb lehet divat, csakúgy mint a vöröshagyma. Ismeretséget, sőt, mondhatni szoros barátságot kötöttem csirke satéval, egyenesen az indonéz konyhából. Csirkenyársak földimogyorószószban. Mennyei!!

Minden, ami máshol piros, azaz tilos

A város egyik leghíresebb nevezetessége. Piros lámpás negyed. Ellentmondásos jelenség. Sok ablak momentán zárva van vagy üres, köszönhetően a visszaélések elleni harcnak. S ha ezzel megmentenek lányokat attól, hogy akaratuk ellenére tegyek közszemlére bájaikat, rendben is van. Egyes ablakok már el is keltek divatárusoknak.

A környék egy érdekes kavalkád. Egymás hegyén hátán a különböző bárok, coffee és szex shopok. Az összefüggés, ha keresnünk kell, többféleképpen magyarázható. Lehet a nyitottság és szabadság szimbóluma. De hallottam olyan magyarázatot is, hogy a sütik és egyéb szívnivalók kívánóssá teszik az embert, és nem jön rosszul, ha akad kéznél játékszer. Hogy így van, nem tudhatom, de van sütim is meg új játékaim is ;) Természetesen ez a mondat idekívánkozott, csak azért szerepel, mert viccesen hangzik.

If in Amsterdam do as Amsterdamers do

There is only one rule, that is of no rule. Otherwise completely logical. The tram is bigger then a bicycle, so if you drive a tram you can be sure the cyclist would stop.

Day 3 (proper day 2)

Most Belgiumban csücsülök egy kávézóban, Mechelen a város neve. Útlevél van nálam, de nem volt kinek mutogatni. Beneluxi kiváltság.

Mechelen szép. Tiszta. Van folyója, ami mentén csónakkal megközelíthető házak épültek. Bámulatos! Egyes házaknak még napozóteraszai is vannak. Zölddel futtatott falak. Békalencsés folyópart. Egy csehszlovák úszóversenyem juttatja eszembe. Az uszodában mért és szemmel látható magas páratartalom miatt a helyi strandon zajlott a verseny. A feladat egyszerű volt: elúszni a csúszda alatt, megkerülni a krokodilos kajakokat, két bóját, majd 'egyenesen' vissza. Ha a szökőkúthoz értél, ez középen volt, természetesen eltévedtél. 400 méterről beszélek, meglehetősen hideg vízben. Ha jól emlékszem majdnem elérte a 16 fokot. Icipicit sokkolt ez gyerekként.

Vissza Mechelenhez. Itt is mindenki ugyanúgy néz ki, mint Amszterdamban. Vannak marokkóiak is, indonézek is. A városka. Elsétáltam a Dijle partján a dómtól a város egy másik pontjához. Térkép híján, és mert vakon voltam, akkor nem számított, hogy éppen merre vezet az utam. Végül annyira nem, hogy vissza sem találtam. De ez egy másik történet.

Csuda kis téren találtam magam, bárokkal és kávézókkal. Minden belga. Leültem az egyiknél, véletlenszerűségből kiválasztva. Kriek meggyet kortyolgattam, és majdnem megfagytam. Ez ismét előhozta csehszlovák élményeim. Effektíve nyáron dideregtem.

Kriek. Két pohárral így is lecsúszott, mert akadt beszélgetőtársam. Elvált nő, teljes békében önmagával, volt férjével, gyerekeivel. Egy multinál dolgozott, de a nyugodtabb életre vágyott, és eme kisvárosba költözött. Antwerpen és Brüsszel között félúton. Ez Mechelen. AMit még megtudtam tőle. Az életünk periódusokból áll. Ezeket szentelhetjük másoknak, magunknak. A periódusok váltakoznak, magunkkal érdemes folyamatosan törődnünk, és hinni, hogy van 'legigazibb'. Így kerek. Az ő olvasatában, megvolt, elmúlt és az élet amúgy is rövid ahhoz, hogy olyan szituációkban ragadjunk, aminél jobb is lehet. Tovább kell lépni. Veszekedés és hangos szó nélkül is lehet.

Elvált szülők gyerekeként azt gondolom, hogy csak miattunk nem szabad együtt maradnia a szülőknek. Nem indok a boldogtalanságra, és rossz példát is mutat. Feszültségekkel teli, amit a gyerek előtt elrejteni nem lehet, hiába próbáljuk meggyőzni magunk az ellenkezőjéről. Így a ki kit véd és mi a legjobb mérkőzésben talán az őszinteség a nyerő.
Mindenesetre elgondolkodtatott új ismerősöm. Házasodhatunk fiatalon, gyerekeink lesznek, felnőnek, és rájövünk, hogy valami kimaradt, elválunk és "magunknak élünk". Vagy. Fiatalon magunknak élünk először, majd "lenyugodva" házasodunk, vállalunk gyereket és neveljük fel. Egy puszta sorrendcsere számít egyáltalán, jelentheti azt, hogy nincs válás?

Oh, a belga sör erős.

Összeismerkedtem az egyik felszolgálóval is. Marokkói. Gondolta szóval tart, míg jégkockásítom magam. Angolnak nézett. Ő meg igazi berber családból származik. Mindenféle náció keveredik. Beszél hazait és helyit. És jól érzi magát, köszöni szépen. Büszke a gyökereire, arra, ahonnan származik és már javasolt is egy nagyon jó szörfös helyet Marokkóban. A nevét csak azért nem írom le, nehogy mindenki oda szokjon. Essaouira, egyébként.

Mondtam már? Szeretek pihenni és vakációzni. Leülhetek, nézelődhetek, nem hajtanak. Látszólag nem is történik semmi, mégis minden történik. Az elkerülhetetlen események házhoz jönnek. Hm. Ezen el kell filóznom egy csöppet. Lehetne a fejezet "Csak Eszti úgy döntött, utazik egyet"?!

(El nem vetettem de napolom.)

Millie bár. Könyvek, jó illat, kedves kiszolgálás, és még a wifi jelszót is tudom! Javaslatra tértem be, és kellemes hangulata van valóban. A sört pedig jól mérik. A találkámról elkések, sokat bír a pohár, én kevesebbet. Egyet tudtam, hol vagyok és sehova nem találnék el.

No azért aggódni nem kell, meglettem. S a napot egy csodálatos csirke satéval zártam. Ahogy kell. Ez megint egy másik történet.

Day 4 (proper day 3)

Every day should start with a/an ... :)

Minden napnak egy ... -al kellene kezdődnie.

It was rather a day in pictures, Bloemendaal and Zandvoort ... Bloemendal Hollandia Balatonfüredje, helyenként Siófokos beütéssel. Csodaszép, homokos, kicsit habos, de ezt még érdeklődés szintjén sem szabad megemlíteni, roppant érzékenység a válaszreakció. Szóval, Woodstock bár és napsütés. Nagyon muris!

Dűnék, természetvédelmi terület.

A többi meg a többi.

Day 5 (proper day 4)

Avagy, ahogy elbújik a napocska, a D-vitamin hiányban szenvedő ember lelke is beborul, és érzékenyen reagál. Dráma kicsiben. Két világ összehangolása nem feltétlen lehetetlen, de némi türelem kell hozzá. Nos, ha a két világ egyes szereplőit tekintjük, akiknek a feladata az összehangolás, hát a türelem nem éppen rájuk jellemző. A hátrány csekély, mert nevezzük őket nyugodtan intelligensnek. Trendi szó, már nem először hallom. Ijesztően trendi olykor.

A két világ. Egyik szorgos kis hangya, dolgozik a lelkem, megy ide-oda, tárgyal, telefon a fülére nőve, szabad perce egy se. A másik? Vakáción van. Se dolga, se gondja. Ha mégis akadna, megoldja. A lépték nem teljesen egyezik, csak a szándék. Mindenesetre össze-összezavar ő. Mintha minden amit tennék eleve csak rossz lehet. S majd ő megmondja hogyan kellene. Iskolába jártunk, nem egybe, így köszönöm szépen, leckét nem kérek. De béka lenyelve, kávéval, mert a legbosszantóbb, ha mindenhova rohannod kell, s a gyors világban nem kávézóknak eszébe sem jut, hogy más attól még kávézhat.

Nosza induljunk meg, feltöltődni jöttem ide. Bicajbérlés. Rijksmuseum. Éjjeli őrjárat. Ez is megvolt. De két keréken! Szupergyors közlekedési eszköz, őrültekkel körbevéve. De tényleg! Amszterdamban a biciklista az úr, mindenki ugorjon félre, taposson a gázra, mert jövök! Egyetlen félnivalóm lehetett, a villamos. Putty. Tekeregni jajj de jó! Fehérboros mámoros napsütéses ülünk az Amstel partján-t kívánok mindenkinek!
Most már TÉNYLEG el kell kezdeni élni.

Day 6 (proper day 5)

Már nagyon izgatott voltam kora reggel 10kor. Fura szokás akaszkodott rám a napokban, megébredtem fél kilenckor, független attól, hogy mikor is kerültem ágyba. A mai napon, bizony, a bicajozás folytatódik, a látnivalók sosem fogynak el!
Amszterdam északi részén tettünk egy hatalmas karikát. Csodaszép helyek vannak arrafelé! Térképes ismereteimmel össze kell hangolnom a frissen szerzett élményeim. Pont így hangzik: Nieuwendammerham. Amszterdam nagyon zöld főváros (érted?!), de ez a része különösen. Víz és zöldségek. Barátságos utcácskák, tündéri házakkal, futtatott növényekkel a falakon. Modern Futrinka utca. Lenyűgöző hely.

Ebédidő a helyi EYE-nál, csatlakozik hozzánk egy fiatal rendező srác. Persze képet, na azt nem csináltam az EYE-ról. Csak onnan. Nem egy óriáskerékről beszélünk. Hanem egy extravagáns épületről. Az étterem kínál helyi finomságokat, mint például a krokett. Rákkal töltve. Finom! És van gombócba zárt krokettjük is.
A kilátás nem feltétlen bámulatos, mert urbanista látkép, de abból is a kedvesebb fajta, hiszen a víz hűs kéksége tisztaságot sejtet. 3-4 kisebb komp 'rohangál' a két partszakasz között, amit az IJ választ el. Az összképben lakozik valami megnyugtató. Talán a teljessége. Természetesen nem hagyhattam ki a kompozást vidéki gyerek lévén.

Hazaérvén feladat várt rám. Össze kellett szednem Emmát, hogy a bicajokat visszavihessük. Emma egy kivi filmes, akit előző nap vacsoratájt ismertem meg. A vacsorát vendéglátóm készítette, lazacot, nagyon finomat, salátával és spagettivel. Egyszerű, és mennyeire sikeredett!
Visszatérve Emmára, ez volt az első önálló projektem. Én és a bérelt bicajom Amszterdamban!! Izgultam, kicsit, igyekeztem magabiztosságot sugározni. Egészen jól ment, bár egyszer-egyszer összenéztek miattam a helyiek, amikor elbizonytalanodtam kereszteződéseknél, nem pont akkor, amikor szerintük kellett volna. Illetve, a bérelt bicikli mindenkit óvatosságra int. Akárcsak a tanuló vezetős megkülönböztetés.
Emma éppen az egyik utcán sétálgatott, egyik boltból a másikba be. Azon a környéken egyszerű, Negenstraat számos nívós üzletnek ad otthont. Nagyon szép darabokat láttam, táskát kerestünk s találtunk Emmának. Egy puha bőr belebújós kabátba szerelmesedtem bele - nem bújva, csak szemlélve. Mentazöld árnyalatban....
Egy kisebb kanális egyik kávézójánál elfogyasztottunk egy ital, majd hazatekertünk. És el sem tévedtünk! Ez roppant büszkeséggel töltött el.

Estémet helyi módra töltöttem. Egy nem félreeső és nem is csendes bár teraszán (nem volt ilyen jó idő, de akklimatizálódnom kénytelen volt) filozofálgatni asztaltársammal. Meg a többiek. Ugyanis itt nincs olyan, hogy csak ketten vagytok, vagy csak hárman, mert mindenki mindenkivel beszélgethet és beszélget is. Bármikor megszólíthatnak, egyik pillanatról a másikra azon kapod magad, hogy számodra ismeretlenekkel társalogsz. Nagyon nyitottak és ez látszólag jó hatással van a turistákra is.
Mindössze két helyen voltam, DE. A t'Loostje mellett a Nieuwmarkton, Stomerij árulnak frissen sült töltött ostyát, úgy ám! Második, végső állomás a Café Zilt névre hallgató helyhez kötődik, ami igazán multikulturális egy 'falatnyi' egységben. A tulaj-báros kanadai. Kérdésemre, hogy miért éppen Amszterdam, csak annyit mondott: - Utazgattam, erre jártam és itt ragadtam. Széles mosoly. A bárpult rövidebb oldalánál egy ausztrál lány ül. Története, független kanadai, immár barátunkétól, nagyon hasonló. Leszűrtem. Amszterdamban ragadni könnyen lehet! A bódultság ötvözte fáradtság határán kibotorkáltam az utcára, és taxiba szálltam (kétszer is elmondatták velem a bárban, hogy merre fogom a taxit keresni, nehogy eltévedjek).

Szépet álmodtam.

Day 7 (proper day 6)

Másnaposság vagy csak annyira megfáztam, alig bírtam felkelni. Rosszul is éreztem magam, úgy festett, mindenről lemaradtam. A kis barátaim vacsora utáni egy italáról, kivi ismerősömtől való búcsúzkodásról. Feladták, hogy egyszer csak haza érhetek. Szokásom szerint zárásig maradtam..

No de mi is a terv? Egy szót fel kell jegyeznem, "kedvesem". A Van Gogh múzeumba igyekeztem, jól eláztam - ez szokatlan jelenség, mert ugyan esni esik, de csak lágyan, permet szerűen, percekben mérhetően, nem özönvíz formájában - és be sem jutottam! A jegyárus lebeszélt, mert csak 45 percem lett volna körbenézni. Így azonban megpróbálhattam másnap. Megtudtam viszont, hogy a jegyárus egyetlen magyar szava a "kedvesem". Ugyanis figyelemmel kísérte az eurovíziós dalfesztivált, és tetszett neki Alex dala, így megjegyezte a dal címét. Szimpatikus. Egy dal, ami megosztja a hazai közönséget, külföldön sikeres.

Mára ez a sztorim, és nem létező sebeim nyalogatása. Folytatás következik. Jó éjt Amszterdam.

to be continued....