Szusszanásnyi klasszikus

A klasszikus zene iránti érdeklődésem megnövekedett az elmúlt időszakban. Felfedeztem, hogy szeretem. Bármilyen furán is hangzik e kijelentés. Újra hallani Gerschwint, Ravelt, Hacsaturjánt, és megismerkedtem számomra kevésbé ismerős darabokkal is, mint például Eric Satie 3 gymnopedies.

Egyik kedvencem, s ha egy-egy szóval kellene jellemeznem, ez a darab 'lelkes' lenne:

Másik, 'körbeölelős', ha becsukom a szemem, olyan, mintha egy felhőn csücsülve utaznék:

S majd folytatom e sorozatom, mert nem egy van. 

Abban van valami jó

Abban van valami jó, hogy süt a nap 
s magadba szippantod a tavaszt. 
Hogy ülsz egy padon, ebéded fogyasztod,
s közben az autókat számolod a sugárúton.

Ülőalkalmatosságod enyhén beremeg
ahogy egy metrószerelvény alattad el - elmegy.
Zoknitlan lábak komótosan
haladnak olykor libasorban.
Szezon van.

Turistaseregek bámulják 
szádba emelt villád
te meg aggódsz
hogy le ne edd inged

Szívesebben tartanál velük
egy Széchenyis fürdésre
de a gondolatnak pusztán 
nincs itt az ideje.

Abban van valami jó, hogy süt a nap
szeplőid a virágokkal előbújnak
Edith Piaf dúdolgat füledbe
s szerelembe esel minden percben

Abban van valami jó, hogy süt a nap,
A nagy térről Angyal tekint le rád 
s te padon ülve csodálkozhatsz 
miniatűr világod picinyke darabján

Ilyenkor az jut eszembe
hogy abban van valami jó ha süt a nap
hisz tavasszal Budapest, 
de csodás vagy

Afternoon noises

Glass variete

Jim Morrison és Hobo nevei összefonódnak. Itt illusztriációkként a képekhez.

"Mérhetetlenül 

nyugtalanít

a szemed

Belémhasít

feleleted

pelyhes 

puhasága

Az üveg megvetésről

csendül

hirtelen

És elrejti amit

szemed

elmondani képtelen."

"I am troubled

immeasurably

by your eyes

I am struck

by the feather

of your soft reply

The sound of 

glass speaks

quick disdain

and conceals

what your eyes

forget

to explain"

Life quote

"Life is not measured by the number

of breaths we take, but the moments

that take our breath away.

Life should not be a journey to the

grave with the intention of arriving

safely in an attractive and well

preserved body, but rather to skid in

sideways, chocolat in one hand,

martini in the other, body thoroughly

used up, totally worn out and

screaming - WOOHOO

what a ride!

When life hands you lemons,

ask for tequila and salt!"

I ♥ Arctic

Lehetséges e megmenteni az Északi-sarkvidéket és élővilágát? Ha tehetsz valamit érte, tennél? Ha tudod, hogy számítasz, cselekszel?

Nyomon követhető:

Into the Arctic

Cselekedhető:

Villámcsődület a sarkvidékért, Budapest 2013. április 20. 

Majdnem dolgok

Majdnem szerelembe esni veled oly jó lett volna!

Magasan felhők közt repített

Arcomat fújta a szél

Kiabáltam teli torokból

Öleltél

Képzeletben

Fülembe sugdostál és

Hangosan nevettél

Valójában

Csak kiutat kerestél

Néztél vágyakozva

Hátadon a kistáska

Benne minden ragaszkodásod

A múltat elengedni nem tudod

Nagy utat tettél drága barátom

De egy dolgot elfelejtesz

A világon semmi

Sem a miénk

A majdnem vacsora

Vasárnapra esett volna az időpontja. A menü, hm, fantasztikus érzékkel kiválasztott magyaros ételek, hosszas csemegézés után. Gondosan kiválogattam a képeket is hozzá, mintegy ízelítőül, hogy senkinek ne legyen kedve visszamondani. Nem is volt! A vendégseregről. Nem magyarok, kik áhítoznak arra, hogy valaki bemutassa milyen is az, amit mi, magyarok, imádunk a hazai konyhában. 

Magyaros paraszttál, szalámival, paprikával, paradicsommal, lilahagymával, parasztkenyér és kőrözött, kicsit megszórva a teteje újhagymával. Kezdetnek volna ez. Majd jő a marhahúsos csoda, vörösborral, hallgatni névre pörkölt. Csak is kenyérrel, mert tunkolni jó! Emellé, nedünek pálinka cseppek fokozottan, savanyúnak pedig csalamádé és ecetes karfiol. Eddig egész jó. Vörösbor is folyt, de nem említem, mert az vendégeimre bízva elfranciásodott menet közben. Desszertnek még egy kis bor és pálinka, meg a jól bevált pite.

Amikor majdnem összeköltöztem egy B-vel

Tél volt s hó esett. Nem. Butaság. 40 fokos, izzadtságtól csöpögő nyár. Napokig nem aludtunk rendesen.Történt ekkor az, hogy költöznöm kellett. Volt egy srác. A munkahelyemen. Nem kimondottan helyes. Méla, félénk vagy nagyképű. Eldönteni nem tudtam, mert a srác is képtelen volt. Az orgánuma viszont! Becsuktam szemem, elfelejtettem kinézetét, csak a hangja létezett. Kérlek beszélj, bármit is!
Hát ő majdnem lakótársam lett. De a srác elszalasztotta a lehetőséget. Egyszer nem köszönt s így soha nem tudta meg, hogy lakhattunk volna együtt pár hetet.

Közösségi élményeim

Szombat. Óriási lelkesedéssel sem dob ki az ágy, erőm sehol, de kivánszorgok a fürdőig, mert a tervezett program ígéretes.
1. felszedni az elektromos habverőt (olykor azt hiszem, ilyen csak nekem nincs, vérszegényen is hangzik, hiszen vehetnék, de akkor meg mikor látnám kisbarátom, akitől rendszeresen elkérem?!)
2. közösségi piac
3. Fővámtéri piac
4. rákészülődés a holnapi vacsira
s mindezekkel 6-ig végezni is. (Ekkor még nem tudhattam...)

Egy sms, hogy a 10.30-as kávé csúszik, és vele együtt minden más. Pfffff. Hol vannak a vitaminjaim? És hol a napfény? Unom saját gondolataim az időjárásról. Panaszosak. A napfény hiányáról szólnak. Milyen az idő? - kérdezi telefonáló barátom, mire kinézek és mondom - Esős. Pfff. Lehangol. Reggeli, az új diétám szerint, gyors zuhany, vásárlási lista, máris ajtón kívül vagyunk.

Süt a nap!

Fáradtságom igyekszik elillanni, ahogy szellőztetem fejem és ruhám, bőröm magába szívja a D vitamint szomjasan. A habverés elmarad. Idő idő idő! Szó sincs róla P, olykor jól esik belassulni. Nézni, figyelni, meghallani. A madárcsiripelést, a beszívni a kutyakaki, kipufogógáz és friss levegő keverékét, ami oly annyira ragaszkodik e kerülethez, mint árnyékunk hozzánk nappal. Hálás vagyok a szellőért. Egy csendes borzongós séta az akváriumig. (A Design Terminal április 12-én, otthont ad a Singularity University regionális tehetségkutató döntőjének. Jut eszembe. Akit érdekel.)

A közösségi piacon nem keresünk semmit, így én vettem egy szalámit és kávékrémes mézet.Takarosan elrendezett asztalkák körül nyüzsögnek az emberek. Kamera is van, az arra érzékenyeknek. Az izgalmak után megérdemelt kávé. Meg egy ismerős arc, nini! Lehet, hogy megyünk biciklitúrázni, szia!

Óriás tejeskávét kortyolgatva elemzzük a vásároltakat, és a zenei kínálatot. "Helyiek" vagyunk. Szabad. Komikus. Nosztalgikus. Mint tegnap este a bárban elmerengeni Beatles-en vagy és Jimi Hendrixen. Csak ők hallhatatlanok, úgy vélem. Az itallap tanulmányozása közben tekintetem megpihen egy barátságosnak látszó soron. Magam elé képzelem, s már az ízét is érsem. Sokat nem hezitálva rendelünk 'ebédre' egy epresített öszvért és egy pim's-féle limonádét.













Pihenés és jó hangulat. E kettő kell nekem, s gyorsan el is feledkeztem a további tennivalókról. Lassan haza kell mennem. S ígértem habcsókos narancstortát ugye, nos, legközelebb lehet?

A közösségi piacot viszont ajánlom. Megnézni tessék. Akvárium. Kéthetente szombat.

A Szín Tér-en is megjelent

Oda nem illően lekéstük az elejét. Valójában csak a tömeget. Ellenben szórakoztató volt és emlékezetes. Így kezdődött a végül szombat hajnalig elhúzódó "csak a kiállításra megyek" történet.

Ha már a magot nézzük volt ott kettő N, kettő P és egy K. Rajtunk kívül. Később még egy B is jött. Félelmetes egyébként, hogy milyen kevés magánhangzós nevet használnak manapság.

Az érintett barát, festő jelen esetben, mert nem mellesleg zenél, ír és sokat érez, hiperrealista kifejező. A legjobb volt, elfogultan vagy elfogulatlan. Laikusan, ábrázolni képes ő szememben, csakúgy mint a többiek, de döme péter látásmódja tetszik is. Van benne szín, forma, kontraszt és élet, szépség. A többiek olyan élettelenek, sötétek. Mint egy kevésbé sikerült reneszánsz németalföldi másolat. Ezért eleve nem is tetszhetett.

Arcok a városomból, visszatérve a kiscsapathoz. Mindenki ismer mindenkit, jól, haha, persze pusztán látásból.

Index. Akvárium. Szeráj. Haza. Castro. Akvárium. Haza haza. Egy P-vel több. Egy nappal kevesebb. S talán megoszthattam volna mindezt anélkül, hogy a kiállításról szó essék. De nem lehet. Hiszen ez volt az, ami összehozott minket.

Sok puszi döme péternek.