Tuesday 19 March 2013

1


Miért hagyod hogy azt tegyem amit nem hagynál 
ha tehetnéd. Nem akarod de megteszem lehetetlen nem. 
Megkötötte szíved a gipsz melyet nemrégiben vásárolt 
a szomszéd néni, a gunyoros özvegy feketében játszik 
ámort nyilacskákkal kezében lábatlan kémlel ide s 
betoppan ahol nem várják kukucskál ahol nem látják 
látatlan tesz sótlan kenyered lopja s cseréli mojitóra  te 
nem figyelve beszívtad minden cseppjét mámorosan 
ízlelgetve mint édes gyümölcsöt hirtelen szakítottad le. 
Talán túl hirtelen. Csalfán mosolyog az ördög sosem 
alszik s míg mi kettesben andalgunk szerelmesek 
csókolják egymást ahol érik forrón tapadva ajkainkra 
az időtlenség kopogtat egy ajtón összefonódik testünk 
nem nyitja hát behatol és szétrebbenünk hogy újra 
egymáséi lehessünk ma holnap s azután már egy 
örökkévalóság óta nem láttalak mikor elmentél s 
hirtelen egyedül ültem a sötétben megpillantottalak 
újra csókoltál nedves puha ölelés a miénk mert 
lucsokban fogant e kéj sóvárogva kúszik a paplan alá 
gyűrt lepedőtánc áhitatos érintésed forrósítja vérem 
tapadó pihék tollasbálja borít el hevesen szorítasz 
magadhoz tartasz egy gitárt kezedben hangolod
 lélegzem dalod bőrcsiklandó hangod szelíden 
belémkarol egy ütem ernyedten megpihen vállamon 
fejed összebújva alszanak a hangjegyek szerelmesen 
terülnek kottádon szavaim csengenek füledben jó éjt 
kedvesem.

No comments:

Post a Comment