Miért
hagyod hogy azt tegyem amit nem hagynál
ha tehetnéd. Nem akarod de megteszem
lehetetlen nem.
Megkötötte szíved a gipsz melyet nemrégiben vásárolt
a szomszéd
néni, a gunyoros özvegy feketében játszik
ámort nyilacskákkal kezében lábatlan
kémlel ide s
betoppan ahol nem várják kukucskál ahol nem látják
látatlan tesz
sótlan kenyered lopja s cseréli mojitóra te
nem figyelve beszívtad minden cseppjét
mámorosan
ízlelgetve mint édes gyümölcsöt hirtelen szakítottad le.
Talán túl
hirtelen. Csalfán mosolyog az ördög sosem
alszik s míg mi kettesben andalgunk
szerelmesek
csókolják egymást ahol érik forrón tapadva ajkainkra
az időtlenség
kopogtat egy ajtón összefonódik testünk
nem nyitja hát behatol és szétrebbenünk
hogy újra
egymáséi lehessünk ma holnap s azután már egy
örökkévalóság óta nem
láttalak mikor elmentél s
hirtelen egyedül ültem a sötétben megpillantottalak
újra csókoltál nedves puha ölelés a miénk mert
lucsokban fogant e kéj sóvárogva
kúszik a paplan alá
gyűrt lepedőtánc áhitatos érintésed forrósítja vérem
tapadó pihék tollasbálja borít
el hevesen szorítasz
magadhoz tartasz egy gitárt kezedben hangolod
lélegzem
dalod bőrcsiklandó hangod szelíden
belémkarol egy ütem ernyedten megpihen
vállamon
fejed összebújva alszanak a hangjegyek szerelmesen
terülnek kottádon
szavaim csengenek füledben jó éjt
kedvesem.
No comments:
Post a Comment