Most érzem, hogy voltál és szerettél
Most érzem, hogy szerettelek
Most féltékeny vagyok az énemre
Aki boldog volt, mert szerethetett
Most érzem, hogy ürességet hagytál
Magad után, mikor megtaláltál
Most érzem, hogy nő voltam és te férfi
Az elbűvölt s aki megigézi
Most érzem tapintásod testemen
Hol ujjaid cikáztak szüntelen
Most érzem lélegzeted ritmusát
Derekamon karod könnyed súlyát
Most érzem ajkaid puhaságát
Hevültséged s hogy mennyire kívánsz
Hogy összesimulva aludtunk el
Átkaroltál és nem engedtél el
Most érzem az önfeledt nevetést
Dalt
dúdolsz gitárral kezedben
Mosolyod, csókot dobsz és a remény
Legbelül, szívemben és lelkemben
Most a valóság visszatér
Szürke hétköznapok jönnek
Talán egy árny maradsz csupán?
Vagy örökre elfelejtelek?
No comments:
Post a Comment