Pusziszünet

fekszem az ágyon összegubózva
s rád gondolok

mellettem fekszel

kezünk összeér

egymás tekintetében elmerülve

mosolygunk

óvatosan közelebb hajolok

ajkaimon érzem 

ahogy szuszogsz

egyre nehezebben

szád vágyakozva szétnyílik

összefonódnak nyelveink 

egy végtelen ölelésben

fekszem az ágyon összegubózva

s rád gondolok

pusziszünet

felemásul zavarosan idegen

morcosan vagy inkább kegyetlen

belefújtál a buborékba

mit oly gondosan őriztem

kipukkant

hiányzom

s akár lehetnék is melletted

de te durván úgy döntöttél

szétrombolod idillem

fekszem az ágyon összegubózva

s rád gondolok

mérhetetlenül vágyom rád

aztán egy vajon találkozunk e méggel

elhessegetem a gondolatot