Csak Eszti elmerengett

Hősünk, hívjuk Csak Esztinek, kinyitotta szemét, szívét, lelkét. Azt hallotta, hogy csak így lehet. Csak így lehet érzékelni, tapasztalni, élni. Valamikor erre figyelni sem kellett.
Gyerekként. Akkor nem gondolkodott, hogy vajon ha kedves valakivel, az is kedves lesz e vele. Ha szeretget valakit, vajon viszontszeretik e. Nem számított. Nem, mert adni a világon az egyik legjobb dolog.
Aztán mindez tovatűnt és nagy üresség lett, ahol pusztán Csak Eszti létezett. Meg a Démonok. A Démonok, akik mindenkit elkergettek. Sötét és hideg.
(Barátságtalanabb, mint egy fagyos téli éjszakán egyedül hazasétálni, tudva, hogy senki nem vár.)