Monday 4 February 2013

E narancslekváros pekándiós pitéje



Ami kell: nu jazzy dallamok + egy recept + hozzávalók + önkéntes kostolók

Az ötlet egyik kedvenc tv sorozatom nyomán jött, amikor volt egy 'hogy is hívják ezt a diót, tudod, itt van a nyelvem hegyén,  ha pisztolyt tartanak a fejemhez sem fog most eszembe jutni, és hogy az mennyire finom, de hol is ettem na meg kivel' pillanatunk. Hát ezt a diót pekánként ismerik, már googliztuk is, és pitében mutatja a legjobb formáját.
A 128. recept is hasonlónak bizonyult a legelsőhöz, de hát a tökéletesnek vélt recept megtalálása sem egyszerű. Mértékegységekkel gondban voltam eleinte (mekkorák lehetnek az amerikai csészék, és miért mérik grammban a juharszirupot) de a 'mai' világban mindent megtalálunk a neten, még talán a mosáskor elveszett fél zokninkat is. Konstatáltam, hogy a félkész termék piacon nem vagyok ismerős. Pite héjat kerestem. Egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy facebookon kérdést intézek a barátaimhoz, hátha esetleg valamelyikőjük tudja, hol lehet ilyet beszerezni, de végül is meddig tarthat elkészíteni? Biztosan nem olyan sokáig. Tettem vettem, majd ezek mellett a receptek mellett maradtam:

1. Pitehéj

pitetészta (paté sablée) Ez szintén kedvenc. Gyurmázáshoz használjuk ezeket: 250g liszt, 200g enyhén puha vaj, apró darabokra felvágva, 100g porcukor átszitálva, egy csipet só, 2 tojássárgája

2. Töltelék

3 tojás, 2 ek olvasztott vaj, , kb 100 g barna cukor, 1 fél üveg narancslekvár, 1 tk vaniliakivonat, és egy (helyi) csésze pekándió
Ezek elegyítése a leírt sorrendben célszerű, úgy, hogy a tojásokat azért kicsit habosra keverjük előtte.

3. Sütögetős

A piteforma szabvány, 25 cm-es, sütőpapíros megoldással, előre melegített sütőben, 175 fokon 35-40 percig, vagy míg szép, aranybarnává nem sül.

Jó étvágyat! 

No comments:

Post a Comment