Hősünk, hívjuk Csak Esztinek, hirtelen azt mondta - Állj! Néma csend kerekedett. Kardját leeresztette, Démonjai pihegni kezdtek. - Mit is csinálok én itt? - kérdezte. Szavai tompán ütköztek bele a Semmibe. S hősünk, hívjuk Csak Esztinek, csapzott hajjal, szakadt ruhában harcoktól megfáradtan elindult az ösvényen a Fény fele. Tudod mi van a Fényen túl?
Szeretet. Mérhetetlen pihe-puha körbeölelős Szeretet.
♥
ReplyDelete:)