Városi túrának indult a nap, de az esô szakadatlanul ömlött a nyakunkba, így a program átalakult. A 2-es villamos párás ablakain keresztül néztük, ahogy az esôcseppek súlya nyomot hagy a Duna felszínén egy pillanatra, és aztán hirtelen egy újabbra és újabbra, örökkévalóságként összefonódva.
Reggeli. Erre vágytam, és megjelent a lelki szemeim elôtt a tükörtojás virslivel, baconnel, babbal és hurkával. Az étekhez asszociált hely még nem nyitott ki, így továbbálltunk.
Szalámibolt felirat, egy a város aprócska szegletében megbújva. A kirakat menyországot fed fel - hús, hús, hús! lekvárok és egyéb nyalánkságok. Kézmûvesbolt, a maga tüneményében retro ódon hangulat, Zsolnay csempézettel.
Bemutató s jutalomfalatok. Igazi ízvilág. Tartalommal teli. Valódi. Húsízû hús; lekvár, amit nem a mesterséges anyagok tartanak össze; szörp, ami ismeri a gyümölcsöt, amibôl készült. Vásároltam is! Medvehagymamézet, szedres aloe verás lekvárt, és magyar-angol koprodukciós szalonnát. (Mielőtt szótárnak tűnne, becsületes neve angolszalonna, magyarsága "születésének" helyére utal).
Szalámibolt, webshop is.
Nagyon örültünk amikor olvastuk az írást a Szalámiboltról. Köszönjük a szép szavakat, és az elragadtatást. Egy javítani való dolog van csupán a szövegben: a szalonna nem magyar-angol koprodukció, hanem a neve Angol Szalonna, úgy mint a Kolozsvári Szalonna. :)
ReplyDeleteÜdvözlettel:
a Szalámiboltot üzemelő Lukács Család.
Kedves Lukács család!
DeleteKöszönöm, hogy megtiszteltek hozzászólásukkal. Az angol-magyar koprodukciót szóviccnek szántam, miszerint magyar készítmény de neve angol. Ha nem bánják, meghagynám eredetiben, zárójelben kiegészítve a fentiekkel.
Sok szerencsét kívánok!